Van egy ismert lány,
Ki a mennyországban jár.
Az ég rendelte magához
De a Föld nem engedte karjából.
Van egy kedves lány,
Ki már hófehérben jár,
Kit többé nem láthatok,
S a sírból fel nem támaszthatok.
Van egy tiszta lány,
Kit mindig tisztel a világ
Ki mindig vezette hazáját,
S a harcban meg nem hátrált.
Míg ő a pályán volt,
A magyar hit nem ingott.
Vezére volta csapatnak,
S gyámja minden árvának.
A társak őt hűen szerették,
S a mosolyát irigyelték.
Ha nála jókedv tombolt
A válogatott mindent rombolt.
De egy nap a csúszos aszfalt
Meghívta a fekete angyalt.
Ő jött, s társsal tért vissza.
Lelke nem jő vissza már.
A lányt,kit ismertünk
Fentről figyeli minden lépésünk.
Ő ki mindenkor velünk van,
NEM FELEJTÜNK EL SOHA DRÁGA ANITA!
|