|
Kulcsár Anita
"Mágnes van a labdában, és a kezemben is:))"
Szerencsről indult el Kulcsár Anita, hogy aztán Nyíregyháza érintésével végül a Dunántúlon kössön ki. Az NB I/B-s Kölcsey DSK csapatában figyeltek fel tehetségére a győri játékosmegfigyelők. Igaz, amikor az ETO-hoz csábították, még nem sejtették, hogy a következő évtized egyik legjobb beállósát igazolták le. Végül a Rába-parti városban került a sportág talán legkegyetlenebb posztjára, ám cseppet sem bánta meg, hogy a védőfalban csatázva kapja a pofonokat. A világ legjobbjának is választott Kocsis Erzsébet visszavonulása után került a válogatott keretbe, Mocsai Lajosnál pedig kihagyhatalan embernek számít. A tavalyi világbajnokságon óriási teljesítményt tett az asztalra, s hazatérvén a tavaszt új klubban kezdte, a még magasabb fokra való fejlődés miatt Dunaújvárosba igazolt. Új csapatában hamar nagy kedvenc lett, köszönhető ez zsenialitásának és eredményességének, a bajnokságot és a magyar kupát meg is nyerte a piros-fehér alakulat, míg a bajnokok ligája sorozatban az elődöntőig jutott. Ezek után joggal remélhette Kulcsár Anita, hogy a magyar élcsapatban eltöltött idő jó hatással lesz a nyári játékokon mutatott játékára, hiszen egyéni fejlődése mellett jobban összeszokhatott azokkal a válogatott játékosokkal, akik a Dunaferrt erősítik.
Esztendeje a horvátországi világbajnokságon sokáig azt hittük: Kulcsár Anita egyszerűen nem tud hibázni! Elképesztő hatékonysággal értékesítette helyzeteit, a döntőig menetelő magyar válogatott egyik legbiztosabb pontja volt. A vb utáni időszakban aztán egy ideig nem a klasszis beállós a góljairól esett a legtöbb szó. Ugyanis viharos körülmények között távozott Székesfehérvárról, s érkezett meg új csapatába, Dunaújvárosba. A megyén belüli riválisok közti klubváltás persze mindig pikáns történet, azóta az ő személye is ad egy kis plusz feszültséget a Cornexi-Dunaferr rangadóknak.
Az emlékezetes átigazolási procedúra már a múlté, Kulcsár Anita Újvárosban újra csak a gólszerzésre figyel. A hazai rendezésű Európa-bajnokságon sem szeretne csalódást okozni, s ha újra hozza a világbajnoki formáját, nem lesz könnyű dolga a magyar válogatott ellenfeleinek.
(NS, 2004-12-02)
Egy emlékezetes pillanata
Pálinger remeklését Radulovics varázslatos góljai követték, és a magyarok védekezése is jól összeállt, a fürge dél-koreaiak csak nehezen tudták átjátszani. A kipattanó labdát a hatoson belülre vetődve pöckölte a kapuba Kulcsár, aztán Ferling betörése is eredményesen zárult.
2005.január 19-én reggel, Velence és Pusztaszabolcs között, útban Dunaújvárosba, a szokásos edzésre, halálos autóbalaesetet szenvedett Kulcsár Anita a Dunaferr NK válogatott világklasszis beállósa. Felfoghatatlan és feldolgozhatatlan a tragédia, hihetetlenül fáj valamennyi sportszeretőnek, aki hozzám hasonlóan hosszan nem hitte el, és tán még most sem tudatosul az emberben. Hatványozza a fájdalmat a két nappal azelőtti hatalmas rangadó, ahol minden úgy alakult, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, a kezdeti nehézségek után a csapat csodálatos teljesítménnyel, meggyőzően kerekedett erős és elismerésre méltó ellenfele fölé, mindennek Anita lélegzetelállító szereplése volt az egyik fő komponense. Az első félidőben lehetőséget kapott a pihenésre, hisz szemmel láthatóan fáradt volt, a világ egyik legerősebb bajnokságának meghatározó játékosaként kemény vizsgaidőszak közepén, végén állt, ám azon a téren is megállta a helyét. A legalkalmasabb példaképet választotta, aki Anitát mintául véve próbálta járni útját. Emlékszem, micsoda teljesítményre sarkallt csak egy félmondata a decemberi hazai Európa-bajnokság egyik mérkőzése után, mikor a rádiónak nyiltkozott. Azt kérdezték tőle, hogy mit csinál majd a meccs után, tán rövid megbeszélés és pár falat után nyugovóra térnek? Erre azt válaszolta, hogy még valószínűleg éjjel egy óráig tanul, vizsgára készül.Mindezt a kontinensviadal legközepén.
S persze ez a teljesítményére nem volt negatív hatással. Sőt. Véleményem szerint a 2004-es nagy várakozásokkal teli, ám felemás sikereket hozó esztendőben egyedül az ő teljesítménye volt mindevégig klasszis, úgy folytatta, ahogy a horvátországi világbajnokságon abbahagyta, az olimpián is végig észtvesztő hatékonysággal értékesítette a helyzeteit. A hazai kontinenstornán is folytatta a tendenciát, ha labdát kapott, befordult és gólt lőtt, ha ez mégsem sikerült, dobhattuk a büntetőt. Azonban ez most látszik igazán, milyen természetesnek vettük, ha megláttam a pályán, tudtam, hog az plusz öt gól, hogy az ellenfél védőfalában olyan anomáliák keletkeznek általa, hogy az képtelen lesz ellent állni a magyar csapatnak.
Őszintén sajnálom, hogy nem adatott meg ennek a csodálatos sportembernek az, hogy teljesüljön a legfőbb álma, hogy az olimpiai aranyéremmel a nyakában, a dobogó tetején a himnuszt játszák naki. Ha valaki, hát Ő megérdemelte. Vagy, méginkább, hogy mindevvel gyermekeinek, unokáinak büszkélkedhessen. Sajnálom még mindazokat, akiknek nálam jobban fáj, akik közel álltak hozzá.
Az ember fejében ilyenkor rengeteg kétségbeesett kérdés kavarog, amit körbeölel a tehetetlenség és a szorító fájdalom. Sokan nem tudják ezt a tehetetlenséget elviselni, s elmennek részvétet nyilvánítani, gyertyát gyújtani, vagy kifejezik megrendülésüket valamelyik fórumon. Többen ehhez hasonló emlékoldalt készítettek ahol a csodálatos sportolóra és csodálatos emberre emlékeznek. Nekem is rengeteg kézilabdás anyagom van, és ennek természetesen nagyrészében Anita is szerepel, így a magam módján szerettem volna leróni tiszteletem Kulcsár Anita előtt.
"
Mindenütt csend és sötét.
Nem maradt más,
Mikor végleg elmentél!"
Örökké emlékezni fogunk Rád!!!!!!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
